Videók

 Roki, a "farkasölő"

A cím ne tévesszen meg senkit: Roki nem változott, nem lett agresszív vad kutya. Csupán csak készült egy videó, ahol önfeledten játszik egy huskyval. Ő Jázmin. A gazdijának tápboltja van, ide járunk beszerezni Roki eleségét. Itt ismerkedtek meg, és barátkoztak össze. Egy séta alkalmával találkoztunk velünk és Ákos felvette ahogy játszanak.

Találkozás a hóemberrel

Lesett az első hó. Igaz már nem sok van belőle, de annyira azért elég volt, hogy a gyerekek hóembert építsenek. Nem tudom Roki korábban látott-e ehhez hasonló szerzeményt, mindenesetre most érdekes volt ez a találkozás. Az esti séta alatt vették észre a hóembert. ( Sajnos én nem voltam ott, csak elbeszélésből tudom mi történt.) Roki az ugatásával "letámadta" a hóembert. Jó darabig ugatta. Aztán mikor látta, hogy a gazdi odamegy és nem bántja az a valami, ő is odamerészkedett. Körbeszaglászta, megnézegette, majd barátsága jelélül oldalbapisilte. :-) 

Így ugatni nem halljuk sűrűn, sőt! Ezért Ákos elővette a telefont, hogy felvegye, de mivel sötét volt, nem lett a jó a videó. Itt nem is a kép, hanem a hang a fontos, erre figyeljetek! 

Szieszta

A sok játék, futás után jól esik egy kis pihenés. Na jó, egy bulldognál mindig. :-) Képesek a reggeli ébredés után 20 perccel aludni tovább. Természetesen nincs erre jobb hely, mint a gazdi közelébe, mellette, rajta stb. Nézzétek meg, hogy pihen Roki. 

Kirándulni voltunk

Kihasználtuk ezt a csodaszép tavaszi időt így november közepén, és elmentünk egy kis túrára a Velencei-hegységbe, Sukoró környékére. Aki még nem járt arra, annak nagyon ajánljuk, mert szép vidék!
Busszal utaztunk ki, aztán irány az erdő. Már nincs levél a fákon, csak a fenyők zöldelltek, az avar pedig vastagon a talpunk alatt. Az út meredeken indult, laza kezdésnek, de legyőztük a "hegyet" és megpihentünk az Angelika forrásnál. Ettünk-ittunk és gyalogoltunk tovább. Könnyed séta után visszaértünk Sukoróra, majd haza. Kiskutyánk elfáradhatott, mert azóta szinte csak alszik. :-) Íme képekben a túránk:

Útra készen

Hegymenet

A túrázók

Angelika-forrás

Hú, de magas!

Igyunk!

Gyere már Apa, nekem is ment a patakugrás!

Kísérőnk is akadt.

Gyertek máár!

Anya! Folyton lemaradsz, igyekezz!

Ott a tó a háttérben, látjátok?

Hegyről lefelé.

A Mi Rokink

Képözön

Vegyes képek a közelmúltból:

Az ősz szépsége...

Hmm, ott van valami.

Fent a Rába töltésén

Inkább lejöttem hozzád.

Kipihenem a nap fáradalmait.

Így, csak egy buli tud ülni!!

Az a bizonyos hétvége....

Túl vagyunk az első Roki nélküli hétvégén.
Pénteken jöttek érte anyuék és elvitték. Nem volt gond, hiszen nagyon örült Roki anyunak és a hugiknak, és pillanatok alatt bepattant a kocsiba. Mi, "szülők" meg csak néztünk a kocsi után szomorúan és aggódva..... :-)
Mint utólag kiderült, teljesen feleslegesen: Roki nagyon élvezte a szabadságot! Egyébként is szeret otthon lenni a kertes a házban, most meg aztán még nem is volt olyan szigor alatt. A macskát már péntek délután a pincébe kergette, és a hétvége alatt többször is zaklatta. Szegény macsek, örült, hogy vasárnap elhoztuk. :-)
Apuval sokat volt kint a kertben, mindenre kíváncsi volt, jött-ment, állandóan a sarkában volt. Kivéve egy esetet, amikor úgy döntött, hogy szétnéz az utcában.Nincs kerítésünk, a ház előtt csak sövény van. Elment egy kocsi az utcán, Roki meg utána. Apu meg Roki után. :-) Szerencsére nem kellett sokat futni utána.
A tápjából nem sokat evett. Apu tutira megetette mindenféle földi jóval, de megbocsátjuk neki.
Az élménybeszámolókból ítélve, a család örült, hogy pár napig velük volt, feldobta a napjaikat. :-)
És, hogy mi hogy voltunk?? Nos, igen sokszor gondoltunk arra, hogy vajon most mit csinálhat a mi kis kutyánk, hiányzunk-e neki. Mert Ő bizony hiányzott nekünk! Volt egy kis lelkiismeret furdalásunk, hogy lepasszoltuk, de nem volt más megoldás.
A találkozás? Nagy volt az öröm, azt hiszem főleg a mi részünkről. Roki is nagyon boldog volt, de csak pár percig, mert aztán felfigyelt a kocsiban lévő lufikra és azok sokkal jobban érdekelték, mint Mi. :-) Persze elnéztük neki.
Hát így zajlott az első külön töltött hétvége. Legközelebb biztosan jobban fogjuk viselni, hogy távol van tőlünk a "kutyagyerek".

Az első Roki nélküli hétvége

Hétvégén esküvőre utazunk, Zala megyébe. Már péntek délután elmegyünk, hogy ne szombaton kelljen utazni, kapkodni és csak vasárnap jövünk haza. Rokit persze nem visszük, nem is vinnénk, így szüleimet kértem meg vigyázzanak rá a hétvégén. Holnap délután jönnek érte.
Be kell valljam, hogy mindketten izgulunk egy kicsit, hogy vajon hogyan fogja viselni a gazdik hiányát.És hogy mi hogyan fogjuk viselni Roki hiányát! :-))
Szeret anyuéknál lenni a kutyink, apuval nagyon jól kijönnek, biztos nem lesz semmi gond. Nem voltunk távol egymástól még ennyi időt, de mindent el kell kezdeni egyszer, igaz?
Jövőhéten beszámolok ki, hogy élte meg ezt a hétvégét. :-)

Roki és a darázs

Ha van kutyád, nem unalmas az életed. Ez ránk többszörösen is elmondható, azt hiszem.
Szabadságon vagyok a héten. És hát nincs jobb dolgom, mint takarítani. :-) Nyitott erkélyajtónál porszívóztam, majd felmostam, gondolom így repült be a darázs nappalinkba. Nem vettem észre. Mondanom sem kell, hogy Roki igen! Először csak azt láttam, hogy valamit rág. Hej, mondom, már megint a szádba vettél valamit. Odamentem hozzá, hogy kiveszem, de nem találtam semmit. Eltelt egy-két perc, még mindig rág. Megyek, hogy akárhogy is de kiveszem a szájából azt a valamit, mikor észrevettem, hogy nem rág, hanem csak piszkálja a pofiját, ugyanis feldagadt a jobb pofija,piros és kemény is. Egyből tudtam, hogy valami megcsíphette. Elsőre megijedtem, mert attól féltem, hogy allergiás rohamot kap ismét, és be kell adnom neki az injekciót. Roki kezdte elveszíteni a színét, kicsit remegett is. Azonnal elővettem az "életmentő" készletet: a csodapasztát, azt bekentem a  szájába, az ujjamra fenistilt csepegtettem és azt is nyalattam vele. Szerencsére mindkettő ízlett neki, nem volt gond ezzel. Hideg vízzel borogattam a pofiját és vártam. Csak néztem és figyeltem, hogy nem dagad-e a teste, nem ájul-e el. Szerencsére egyik sem történt meg.
Megnyugodtunk mindketten, mentem, hogy a szanaszét hagyott dolgokat elpakolom, látom Roki oson a deguk mögé a sarokba. Nem szeretjük ha ott tartózkodik, így rászóltam, hogy jöjjön ki. Jött is, a félig döglött darázzsal a szájában, amit letett a szőnyegre! Én meg amilyen gyorsan lehetett  felvettem és az örök mézmezőkre küldtem.
Csak remélni merem, hogy a kis bolond tanult az esetből és többet nem jut eszébe a szájába venni darazsat!

Az első születésnap

Roki, a mi francia bulldogunk, ma egy éve, hogy megszületett. Hozzánk ez év februárjában került, amikor örökbe fogadtuk. Az elmúlt hét hónapban sok mindent átéltünk vele, de a legfontosabb, hogy van nekünk, és nagyon sok szeretetet, boldogságot ad nekünk. Bízunk benne Ő is így érzi. 

Készítettem egy videót, az elmúlt időszak fotóiból. Nézzétek meg!