Túl vagyunk az első Roki nélküli hétvégén.
Pénteken jöttek érte anyuék és elvitték. Nem volt gond, hiszen nagyon örült Roki anyunak és a hugiknak, és pillanatok alatt bepattant a kocsiba. Mi, "szülők" meg csak néztünk a kocsi után szomorúan és aggódva..... :-)
Mint utólag kiderült, teljesen feleslegesen: Roki nagyon élvezte a szabadságot! Egyébként is szeret otthon lenni a kertes a házban, most meg aztán még nem is volt olyan szigor alatt. A macskát már péntek délután a pincébe kergette, és a hétvége alatt többször is zaklatta. Szegény macsek, örült, hogy vasárnap elhoztuk. :-)
Apuval sokat volt kint a kertben, mindenre kíváncsi volt, jött-ment, állandóan a sarkában volt. Kivéve egy esetet, amikor úgy döntött, hogy szétnéz az utcában.Nincs kerítésünk, a ház előtt csak sövény van. Elment egy kocsi az utcán, Roki meg utána. Apu meg Roki után. :-) Szerencsére nem kellett sokat futni utána.
A tápjából nem sokat evett. Apu tutira megetette mindenféle földi jóval, de megbocsátjuk neki.
Az élménybeszámolókból ítélve, a család örült, hogy pár napig velük volt, feldobta a napjaikat. :-)
És, hogy mi hogy voltunk?? Nos, igen sokszor gondoltunk arra, hogy vajon most mit csinálhat a mi kis kutyánk, hiányzunk-e neki. Mert Ő bizony hiányzott nekünk! Volt egy kis lelkiismeret furdalásunk, hogy lepasszoltuk, de nem volt más megoldás.
A találkozás? Nagy volt az öröm, azt hiszem főleg a mi részünkről. Roki is nagyon boldog volt, de csak pár percig, mert aztán felfigyelt a kocsiban lévő lufikra és azok sokkal jobban érdekelték, mint Mi. :-) Persze elnéztük neki.
Hát így zajlott az első külön töltött hétvége. Legközelebb biztosan jobban fogjuk viselni, hogy távol van tőlünk a "kutyagyerek".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése