Roki ebben a hónapban lesz egy éves, így aktuálissá vált a kombinált és a veszettség elleni oltása. Ti, akik olvassátok a blogot, biztos emlékeztek rá, hogy a féléves kombinált oltás alkalmával allergiás lett, feldagadt az egész kutya, amit szerencsére a kálciummal tudtunk orvosolni. Így kicsit félve mentünk el a doktornénihez. Roki persze a szokásos örömmel és lelkesedéssel ment az orvosi rendelőbe. :-)
Tanulva az előző esetből, a doktornő másik fajta injekciót adott Rokinak. Ebben az egyben volt a veszettség és a kombinált oltóanyag is. Megkapta, utána még megvizsgálták, és mivel kis kedvenc, kapott jutifalatokat is. Kaptunk egy kalcium injekciót, hogyha bedagadna, otthon adjuk be neki. Én vállaltam, hogy majd beadom. Jókedvűen elköszöntünk, elindultunk. Kint a kapuban pisilt egy nagyot, majd sétáltunk tovább. Nagyjából 10 métert mentünk, mikor Roki leült, aztán eldölt mint a zsák. Én rohantam vissza a rendelőbe, hogy szóljak, hozzuk vissza Rokit, mert rosszul lett, Ákos meg Rokival rohant utánunk.Gyorsan mosdatták és infúzióra kötötték, és kapott egy energiabomba pasztát ( mint a májkrém olyasmi állagú paszta) a szájába. Ki volt terülve szegénykém teljesen. Aztán az infúziót átkötötték vénába, hogy gyorsabban hasson. Megkapta hamarjában a kálcium injekciót is, dagadást megelőzvén. Fél óra biztos eltelt mire lábra állt. Megkaptuk a szükséges utasításokat, és elindultunk haza. Rokit kézben kellett vinni. Félúton hányt, nem is keveset. Gondoltuk azért, mert nyomta Ákos a hasát a cipelés közben.
Hazaértünk. Ivott, sokat. Aztán hányt. Akármennyit ivott, azt ki is hányta. Enni semmit nem evett. Nem találta a helyét, mi meg agyon izgultuk magunkat. Az a tehetetlenség, borzasztó!
És, hogy fokozódjon a helyzet, el kezdett dagadni. Nem annyira mint a múltkor, de ugyanolyan kis dudorok sokasodtak rajta. Pár óra elteltével, szerencsére ez legalább elmúlt.
Estére elkezdett reszketni, hidegek voltak a végtagjai, betakartuk, de azt mindig lekotorta magáról. Az éjszaka olyan éberen telt mint még soha, azt hiszem. Többször hányt. Figyeltük hova megy, mit csinál, lélegzik-e stb. stb. Nem kívánom senkinek! Miután Ákos elment dolgozni hajnalban, elaludt. Végre nyugodtan és a tőle megszokott horkolással. Én kevésbé, mert őt figyeltem.
Reggel felhívtam a doktornőt, elmondtam mit éltünk át. Javasolta, hogy vegyek egy olyan pasztát, amit ő adott neki, és ha mást nem is, de azt nyomjam neki. Féltem itthon hagyni egyedül. Mire hazaértem, meglepetésemre, megette a tegnap elé rakott tápot és a kedve is jobb volt.Most itt alszik a kanapén mellettem.Bízom benne most már csak jobban lesz. Ma utaztunk volna haza Ákos szüleihez, de nem javasolta az utat a doktornő, így csak holnap megyünk. Holnap reggel visszük a rendelőbe. Sajnos ma nincs rendelés, mert biztos ott kezdtük volna a napot.
Rettenetes 18 órán vagyunk túl. Többször bőgtem már az elmúlt napban. Hol azért mert annyira aggódtam és féltem, hol azért, mert örültem, hogy eszik és jobban van. Hogy a szívünkhöz tud nőni egy ilyen kis kutya, aki nem is tudja mennyi mindent ad nekünk!
Nagyon bízom benne, hogy legközelebb csupa vidám eseményről tudok beszámolni Nektek.
