Roki és a darázs

Ha van kutyád, nem unalmas az életed. Ez ránk többszörösen is elmondható, azt hiszem.
Szabadságon vagyok a héten. És hát nincs jobb dolgom, mint takarítani. :-) Nyitott erkélyajtónál porszívóztam, majd felmostam, gondolom így repült be a darázs nappalinkba. Nem vettem észre. Mondanom sem kell, hogy Roki igen! Először csak azt láttam, hogy valamit rág. Hej, mondom, már megint a szádba vettél valamit. Odamentem hozzá, hogy kiveszem, de nem találtam semmit. Eltelt egy-két perc, még mindig rág. Megyek, hogy akárhogy is de kiveszem a szájából azt a valamit, mikor észrevettem, hogy nem rág, hanem csak piszkálja a pofiját, ugyanis feldagadt a jobb pofija,piros és kemény is. Egyből tudtam, hogy valami megcsíphette. Elsőre megijedtem, mert attól féltem, hogy allergiás rohamot kap ismét, és be kell adnom neki az injekciót. Roki kezdte elveszíteni a színét, kicsit remegett is. Azonnal elővettem az "életmentő" készletet: a csodapasztát, azt bekentem a  szájába, az ujjamra fenistilt csepegtettem és azt is nyalattam vele. Szerencsére mindkettő ízlett neki, nem volt gond ezzel. Hideg vízzel borogattam a pofiját és vártam. Csak néztem és figyeltem, hogy nem dagad-e a teste, nem ájul-e el. Szerencsére egyik sem történt meg.
Megnyugodtunk mindketten, mentem, hogy a szanaszét hagyott dolgokat elpakolom, látom Roki oson a deguk mögé a sarokba. Nem szeretjük ha ott tartózkodik, így rászóltam, hogy jöjjön ki. Jött is, a félig döglött darázzsal a szájában, amit letett a szőnyegre! Én meg amilyen gyorsan lehetett  felvettem és az örök mézmezőkre küldtem.
Csak remélni merem, hogy a kis bolond tanult az esetből és többet nem jut eszébe a szájába venni darazsat!