Képözön

Vegyes képek a közelmúltból:

Az ősz szépsége...

Hmm, ott van valami.

Fent a Rába töltésén

Inkább lejöttem hozzád.

Kipihenem a nap fáradalmait.

Így, csak egy buli tud ülni!!

Az a bizonyos hétvége....

Túl vagyunk az első Roki nélküli hétvégén.
Pénteken jöttek érte anyuék és elvitték. Nem volt gond, hiszen nagyon örült Roki anyunak és a hugiknak, és pillanatok alatt bepattant a kocsiba. Mi, "szülők" meg csak néztünk a kocsi után szomorúan és aggódva..... :-)
Mint utólag kiderült, teljesen feleslegesen: Roki nagyon élvezte a szabadságot! Egyébként is szeret otthon lenni a kertes a házban, most meg aztán még nem is volt olyan szigor alatt. A macskát már péntek délután a pincébe kergette, és a hétvége alatt többször is zaklatta. Szegény macsek, örült, hogy vasárnap elhoztuk. :-)
Apuval sokat volt kint a kertben, mindenre kíváncsi volt, jött-ment, állandóan a sarkában volt. Kivéve egy esetet, amikor úgy döntött, hogy szétnéz az utcában.Nincs kerítésünk, a ház előtt csak sövény van. Elment egy kocsi az utcán, Roki meg utána. Apu meg Roki után. :-) Szerencsére nem kellett sokat futni utána.
A tápjából nem sokat evett. Apu tutira megetette mindenféle földi jóval, de megbocsátjuk neki.
Az élménybeszámolókból ítélve, a család örült, hogy pár napig velük volt, feldobta a napjaikat. :-)
És, hogy mi hogy voltunk?? Nos, igen sokszor gondoltunk arra, hogy vajon most mit csinálhat a mi kis kutyánk, hiányzunk-e neki. Mert Ő bizony hiányzott nekünk! Volt egy kis lelkiismeret furdalásunk, hogy lepasszoltuk, de nem volt más megoldás.
A találkozás? Nagy volt az öröm, azt hiszem főleg a mi részünkről. Roki is nagyon boldog volt, de csak pár percig, mert aztán felfigyelt a kocsiban lévő lufikra és azok sokkal jobban érdekelték, mint Mi. :-) Persze elnéztük neki.
Hát így zajlott az első külön töltött hétvége. Legközelebb biztosan jobban fogjuk viselni, hogy távol van tőlünk a "kutyagyerek".

Az első Roki nélküli hétvége

Hétvégén esküvőre utazunk, Zala megyébe. Már péntek délután elmegyünk, hogy ne szombaton kelljen utazni, kapkodni és csak vasárnap jövünk haza. Rokit persze nem visszük, nem is vinnénk, így szüleimet kértem meg vigyázzanak rá a hétvégén. Holnap délután jönnek érte.
Be kell valljam, hogy mindketten izgulunk egy kicsit, hogy vajon hogyan fogja viselni a gazdik hiányát.És hogy mi hogyan fogjuk viselni Roki hiányát! :-))
Szeret anyuéknál lenni a kutyink, apuval nagyon jól kijönnek, biztos nem lesz semmi gond. Nem voltunk távol egymástól még ennyi időt, de mindent el kell kezdeni egyszer, igaz?
Jövőhéten beszámolok ki, hogy élte meg ezt a hétvégét. :-)

Roki és a darázs

Ha van kutyád, nem unalmas az életed. Ez ránk többszörösen is elmondható, azt hiszem.
Szabadságon vagyok a héten. És hát nincs jobb dolgom, mint takarítani. :-) Nyitott erkélyajtónál porszívóztam, majd felmostam, gondolom így repült be a darázs nappalinkba. Nem vettem észre. Mondanom sem kell, hogy Roki igen! Először csak azt láttam, hogy valamit rág. Hej, mondom, már megint a szádba vettél valamit. Odamentem hozzá, hogy kiveszem, de nem találtam semmit. Eltelt egy-két perc, még mindig rág. Megyek, hogy akárhogy is de kiveszem a szájából azt a valamit, mikor észrevettem, hogy nem rág, hanem csak piszkálja a pofiját, ugyanis feldagadt a jobb pofija,piros és kemény is. Egyből tudtam, hogy valami megcsíphette. Elsőre megijedtem, mert attól féltem, hogy allergiás rohamot kap ismét, és be kell adnom neki az injekciót. Roki kezdte elveszíteni a színét, kicsit remegett is. Azonnal elővettem az "életmentő" készletet: a csodapasztát, azt bekentem a  szájába, az ujjamra fenistilt csepegtettem és azt is nyalattam vele. Szerencsére mindkettő ízlett neki, nem volt gond ezzel. Hideg vízzel borogattam a pofiját és vártam. Csak néztem és figyeltem, hogy nem dagad-e a teste, nem ájul-e el. Szerencsére egyik sem történt meg.
Megnyugodtunk mindketten, mentem, hogy a szanaszét hagyott dolgokat elpakolom, látom Roki oson a deguk mögé a sarokba. Nem szeretjük ha ott tartózkodik, így rászóltam, hogy jöjjön ki. Jött is, a félig döglött darázzsal a szájában, amit letett a szőnyegre! Én meg amilyen gyorsan lehetett  felvettem és az örök mézmezőkre küldtem.
Csak remélni merem, hogy a kis bolond tanult az esetből és többet nem jut eszébe a szájába venni darazsat!

Az első születésnap

Roki, a mi francia bulldogunk, ma egy éve, hogy megszületett. Hozzánk ez év februárjában került, amikor örökbe fogadtuk. Az elmúlt hét hónapban sok mindent átéltünk vele, de a legfontosabb, hogy van nekünk, és nagyon sok szeretetet, boldogságot ad nekünk. Bízunk benne Ő is így érzi. 

Készítettem egy videót, az elmúlt időszak fotóiból. Nézzétek meg!

Üröm után öröm

Megnyugodhattunk, Roki teljesen helyrejött a múlt csütörtöki allergiás rosszulléte után, ami megviselt mindenkit. Pénteken délután már sokkal jobban volt, jó kedve volt, és az étvágya is megjött. Persze csak lassan adagoltuk neki az ételt, nehogy megterhelje a gyomrát. Szombaton reggel elvittük a doktornőhöz, aki megállapította, hogy teljesen jól van. Felszerelt minket tanácsokkal, sőt, kalcium injekcióval, és energiabomba pasztával. Azt mondta, ezek életmentő dolgok, amik jók, ha mostantól mindig nálunk lesznek, mert nem lehet tudni, Roki mire fog ismét úgy reagálni, mint csütörtökön a vakcinára. Így indultunk útnak, Kemenesszentpéterre.

Az utat szinte végigaludta, semmi gond nem volt. Otthon aztán, hozta a szokás formáját: ment volna folyton ki az udvarra. Sajna a rossz, esős idő miatt, csak pisire és kakira mentünk ki. Vasárnapra aztán szép idő lett, elmentünk csavarogni a Rába-partra. Nagyon tetszett neki, hogy végre szabadon közlekedhet. Ment bele a tócsákba, most nem zavarta, hogy vizes lesz. Rohangált a szántóföldön, a töltésen fel-le, hempergett a nagy fűben. Gondolhatjátok hogy nézett ki! Tiszta sár volt a hasa, a lábai, úgyhogy dughattuk zuhany alá otthon. 

Nagyon jó volt ismét vidámnak, néha makacsnak és szófogadatlannak látni Rokit! :-) Reméljük, hogy elfelejtette mi történt vele.

Így autózik Roki

Rába-parton

Töltésen fel

Sárosan

Találtam fát....

Jutifalat, mert jó voltam

Egy oltás és következményei

Roki ebben a hónapban lesz egy éves, így aktuálissá vált a kombinált és a veszettség elleni oltása. Ti, akik olvassátok a blogot, biztos emlékeztek rá, hogy a féléves kombinált oltás alkalmával allergiás lett, feldagadt az egész kutya, amit szerencsére a kálciummal tudtunk orvosolni. Így kicsit félve mentünk el a doktornénihez. Roki persze a szokásos örömmel és lelkesedéssel ment az orvosi rendelőbe. :-)
Tanulva az előző esetből, a doktornő másik fajta injekciót adott Rokinak. Ebben az egyben volt a veszettség és a kombinált oltóanyag is. Megkapta, utána még megvizsgálták, és mivel kis kedvenc, kapott jutifalatokat is. Kaptunk egy kalcium injekciót, hogyha bedagadna, otthon adjuk be neki. Én vállaltam, hogy majd beadom. Jókedvűen elköszöntünk, elindultunk. Kint a kapuban pisilt egy nagyot, majd sétáltunk tovább. Nagyjából 10 métert mentünk, mikor Roki leült, aztán eldölt mint a zsák. Én rohantam vissza a rendelőbe, hogy szóljak, hozzuk vissza Rokit, mert rosszul lett, Ákos meg Rokival rohant utánunk.Gyorsan mosdatták és infúzióra kötötték, és kapott egy energiabomba pasztát ( mint a májkrém olyasmi állagú paszta)  a szájába. Ki volt terülve szegénykém teljesen. Aztán az infúziót átkötötték vénába, hogy gyorsabban hasson. Megkapta hamarjában a kálcium injekciót is, dagadást megelőzvén. Fél óra biztos eltelt mire lábra állt. Megkaptuk a szükséges utasításokat, és elindultunk haza. Rokit kézben kellett vinni. Félúton hányt, nem is keveset. Gondoltuk azért, mert nyomta Ákos a hasát a cipelés közben.
Hazaértünk. Ivott, sokat. Aztán hányt. Akármennyit ivott, azt ki is hányta. Enni semmit nem evett. Nem találta a helyét, mi meg agyon izgultuk magunkat. Az a tehetetlenség, borzasztó!
És, hogy fokozódjon a helyzet, el kezdett dagadni. Nem annyira mint a múltkor, de ugyanolyan kis dudorok sokasodtak rajta. Pár óra elteltével, szerencsére ez legalább elmúlt.
Estére elkezdett reszketni, hidegek voltak a végtagjai, betakartuk, de azt mindig lekotorta magáról. Az éjszaka olyan éberen telt mint még soha, azt hiszem. Többször hányt. Figyeltük hova megy, mit csinál, lélegzik-e stb. stb. Nem kívánom senkinek! Miután Ákos elment dolgozni hajnalban, elaludt. Végre nyugodtan és a tőle megszokott horkolással. Én kevésbé, mert őt figyeltem.
Reggel felhívtam a doktornőt, elmondtam mit éltünk át. Javasolta, hogy vegyek egy olyan pasztát, amit ő adott neki, és ha mást nem is, de azt nyomjam neki. Féltem itthon hagyni egyedül. Mire hazaértem, meglepetésemre, megette a tegnap elé rakott tápot és a kedve is jobb volt.Most itt alszik a kanapén mellettem.Bízom benne most már csak jobban lesz. Ma utaztunk volna haza Ákos szüleihez, de nem javasolta az utat a doktornő, így csak holnap megyünk. Holnap reggel visszük a rendelőbe. Sajnos ma nincs rendelés, mert biztos ott kezdtük volna a napot.
Rettenetes 18 órán vagyunk túl. Többször bőgtem már az elmúlt napban. Hol azért mert annyira aggódtam és féltem, hol azért, mert örültem, hogy eszik és jobban van. Hogy a szívünkhöz tud nőni egy ilyen kis kutya, aki nem is tudja mennyi mindent ad nekünk!
Nagyon bízom benne, hogy legközelebb csupa vidám eseményről tudok beszámolni Nektek.