Szépségkirályfi

A Sparnál dolgozom. Még a tavasszal hirdettek egy szépségversenyt a dolgozók kedvencei részére. Kutya és cica kategóriák voltak. Minden hónapban kiválasztották a két legszebb kedvencet, akik egy ajándékcsomagot kaptak és felkerültek a cég honlapjára. Nyáron küldtünk be egy fotót, hátha sikerünk lesz. Lelkesen nézegettük a honlapot, mégsem választották ki Rokit. Gondoltuk csak mi látjuk a legszebbnek a mi kutyinkat. :-)
Aztán a múlt héten felhívott a területi vezetőnk, hogy hoz nekem kutyatápot, az ajándékot. Néztem furán, hogy miről beszél?! Felhomályosított, hogy hát a kutyám nyert a "szépségversenyen" és hozza az ajándékot! Nagyon örültünk neki! Nah, nem az ajándéknak, hanem annak, hogy Rokit mégsem csak mi látjuk szépnek! Nagyon büszkék vagyunk rá!
A nyertes kép:

Aki kiváncsi többre, itt a link is:  szepsegverseny

Roki ruhában

Íme a várva várt  ruhás képek Rokiról: ( már egész jól megbékült vele)

Szépséges Roki kutyánk

Jaj, muszáj ezt?!

Az első karácsonyunk

Ez volt az első karácsonyunk Rokival. Nem itthon, és nem hármasban töltöttük. Még csak karácsonyfánk sincs.
Az idei karácsonyt Ákos szüleinél töltöttük. Sajnos az én munkám és beosztásom, nem tette lehetővé, hogy itthon meghitten, csendesen töltsünk pár napot. Most tehettük meg, hogy elutazunk haza és egy kicsit a családdal legyünk.
Mindezektől függetlenül az a tény, hogy az első karácsonyunk együtt, semmit nem vesztett a varázsából. :)
Kíváncsian vártuk Roki reakcióját a karácsonyfára. Érdeklődve nézte ahogy a fát behozzák, körbeszaglászta. Figyelte ahogyan belefaragják a tartóba ( szerintem szívesen segített volna benne) , és bármit aggattunk rá, megszagolta, vagy épp megnyalta. Arra szerencsére nem jött rá, hogy a fényes papírokban csokoládé van, így az is a fán maradt, nemcsak a díszek. :) Az ajándékokat sem piszkálta a fa alatt, minden az eredeti állapotában maradt két nap után is. Sajnos fénykép most nem készült, mert a gépünk aksija megadta magát és még nem szereztünk be újat.Ami biztos, hogy a jövő karácsonyt itthon fogjuk tölteni és akkor kép is készül majd!

Karácsony

Bulldogosan boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek sok szeretettel: Roki család

Kutyaruha

Eljöttek a hideg, igazán hideg, zord napok. És bizony nemcsak mi fázunk, hanem Roki is. Nehéz volt neki ruhát beszerezni, többször, több helyen is jártunk. Ma végre sikerült találni egy ruhát, ami jó rá, meleg, és még "csinos" is benne. :-)
Természetesen Roki nem fogadta kitörő örömmel a hacukáját. Meg kellett küzdenem vele, és lefizetni jutifalattal, hogy egyáltalán felvegye. Ráadtam, aztán szegényem csak állt, hülye testtartással, és ahogy rám nézett, szinte olvasni lehetett a szemében a gondolatait: " Azt akarod, hogy ezt hordjam és még menjek is le benne sétálni?!Normális vagy?". Elindultunk. Igen érdekesen ment benne egy ideig, de aztán megszokta és  viszonylag rendesen tudott sétálni. Viszont a pisivel egy darabig bajban volt. Eddig az volt az első, mikor leértünk, hogy futás egy bokorhoz, fához itt a ház előtt és pipi. Most mentünk vagy egy utcasarkot is, mire rászánta magát a dologra.
Gondolom idővel teljesen megszokja ezt a ruhát, és ugyanúgy fog menni, játszani, mintha nem is lenne rajta.
Hamarosan képet is láthattok róla! :-)

Videók

 Roki, a "farkasölő"

A cím ne tévesszen meg senkit: Roki nem változott, nem lett agresszív vad kutya. Csupán csak készült egy videó, ahol önfeledten játszik egy huskyval. Ő Jázmin. A gazdijának tápboltja van, ide járunk beszerezni Roki eleségét. Itt ismerkedtek meg, és barátkoztak össze. Egy séta alkalmával találkoztunk velünk és Ákos felvette ahogy játszanak.

Találkozás a hóemberrel

Lesett az első hó. Igaz már nem sok van belőle, de annyira azért elég volt, hogy a gyerekek hóembert építsenek. Nem tudom Roki korábban látott-e ehhez hasonló szerzeményt, mindenesetre most érdekes volt ez a találkozás. Az esti séta alatt vették észre a hóembert. ( Sajnos én nem voltam ott, csak elbeszélésből tudom mi történt.) Roki az ugatásával "letámadta" a hóembert. Jó darabig ugatta. Aztán mikor látta, hogy a gazdi odamegy és nem bántja az a valami, ő is odamerészkedett. Körbeszaglászta, megnézegette, majd barátsága jelélül oldalbapisilte. :-) 

Így ugatni nem halljuk sűrűn, sőt! Ezért Ákos elővette a telefont, hogy felvegye, de mivel sötét volt, nem lett a jó a videó. Itt nem is a kép, hanem a hang a fontos, erre figyeljetek! 

Szieszta

A sok játék, futás után jól esik egy kis pihenés. Na jó, egy bulldognál mindig. :-) Képesek a reggeli ébredés után 20 perccel aludni tovább. Természetesen nincs erre jobb hely, mint a gazdi közelébe, mellette, rajta stb. Nézzétek meg, hogy pihen Roki. 

Kirándulni voltunk

Kihasználtuk ezt a csodaszép tavaszi időt így november közepén, és elmentünk egy kis túrára a Velencei-hegységbe, Sukoró környékére. Aki még nem járt arra, annak nagyon ajánljuk, mert szép vidék!
Busszal utaztunk ki, aztán irány az erdő. Már nincs levél a fákon, csak a fenyők zöldelltek, az avar pedig vastagon a talpunk alatt. Az út meredeken indult, laza kezdésnek, de legyőztük a "hegyet" és megpihentünk az Angelika forrásnál. Ettünk-ittunk és gyalogoltunk tovább. Könnyed séta után visszaértünk Sukoróra, majd haza. Kiskutyánk elfáradhatott, mert azóta szinte csak alszik. :-) Íme képekben a túránk:

Útra készen

Hegymenet

A túrázók

Angelika-forrás

Hú, de magas!

Igyunk!

Gyere már Apa, nekem is ment a patakugrás!

Kísérőnk is akadt.

Gyertek máár!

Anya! Folyton lemaradsz, igyekezz!

Ott a tó a háttérben, látjátok?

Hegyről lefelé.

A Mi Rokink

Képözön

Vegyes képek a közelmúltból:

Az ősz szépsége...

Hmm, ott van valami.

Fent a Rába töltésén

Inkább lejöttem hozzád.

Kipihenem a nap fáradalmait.

Így, csak egy buli tud ülni!!

Az a bizonyos hétvége....

Túl vagyunk az első Roki nélküli hétvégén.
Pénteken jöttek érte anyuék és elvitték. Nem volt gond, hiszen nagyon örült Roki anyunak és a hugiknak, és pillanatok alatt bepattant a kocsiba. Mi, "szülők" meg csak néztünk a kocsi után szomorúan és aggódva..... :-)
Mint utólag kiderült, teljesen feleslegesen: Roki nagyon élvezte a szabadságot! Egyébként is szeret otthon lenni a kertes a házban, most meg aztán még nem is volt olyan szigor alatt. A macskát már péntek délután a pincébe kergette, és a hétvége alatt többször is zaklatta. Szegény macsek, örült, hogy vasárnap elhoztuk. :-)
Apuval sokat volt kint a kertben, mindenre kíváncsi volt, jött-ment, állandóan a sarkában volt. Kivéve egy esetet, amikor úgy döntött, hogy szétnéz az utcában.Nincs kerítésünk, a ház előtt csak sövény van. Elment egy kocsi az utcán, Roki meg utána. Apu meg Roki után. :-) Szerencsére nem kellett sokat futni utána.
A tápjából nem sokat evett. Apu tutira megetette mindenféle földi jóval, de megbocsátjuk neki.
Az élménybeszámolókból ítélve, a család örült, hogy pár napig velük volt, feldobta a napjaikat. :-)
És, hogy mi hogy voltunk?? Nos, igen sokszor gondoltunk arra, hogy vajon most mit csinálhat a mi kis kutyánk, hiányzunk-e neki. Mert Ő bizony hiányzott nekünk! Volt egy kis lelkiismeret furdalásunk, hogy lepasszoltuk, de nem volt más megoldás.
A találkozás? Nagy volt az öröm, azt hiszem főleg a mi részünkről. Roki is nagyon boldog volt, de csak pár percig, mert aztán felfigyelt a kocsiban lévő lufikra és azok sokkal jobban érdekelték, mint Mi. :-) Persze elnéztük neki.
Hát így zajlott az első külön töltött hétvége. Legközelebb biztosan jobban fogjuk viselni, hogy távol van tőlünk a "kutyagyerek".

Az első Roki nélküli hétvége

Hétvégén esküvőre utazunk, Zala megyébe. Már péntek délután elmegyünk, hogy ne szombaton kelljen utazni, kapkodni és csak vasárnap jövünk haza. Rokit persze nem visszük, nem is vinnénk, így szüleimet kértem meg vigyázzanak rá a hétvégén. Holnap délután jönnek érte.
Be kell valljam, hogy mindketten izgulunk egy kicsit, hogy vajon hogyan fogja viselni a gazdik hiányát.És hogy mi hogyan fogjuk viselni Roki hiányát! :-))
Szeret anyuéknál lenni a kutyink, apuval nagyon jól kijönnek, biztos nem lesz semmi gond. Nem voltunk távol egymástól még ennyi időt, de mindent el kell kezdeni egyszer, igaz?
Jövőhéten beszámolok ki, hogy élte meg ezt a hétvégét. :-)

Roki és a darázs

Ha van kutyád, nem unalmas az életed. Ez ránk többszörösen is elmondható, azt hiszem.
Szabadságon vagyok a héten. És hát nincs jobb dolgom, mint takarítani. :-) Nyitott erkélyajtónál porszívóztam, majd felmostam, gondolom így repült be a darázs nappalinkba. Nem vettem észre. Mondanom sem kell, hogy Roki igen! Először csak azt láttam, hogy valamit rág. Hej, mondom, már megint a szádba vettél valamit. Odamentem hozzá, hogy kiveszem, de nem találtam semmit. Eltelt egy-két perc, még mindig rág. Megyek, hogy akárhogy is de kiveszem a szájából azt a valamit, mikor észrevettem, hogy nem rág, hanem csak piszkálja a pofiját, ugyanis feldagadt a jobb pofija,piros és kemény is. Egyből tudtam, hogy valami megcsíphette. Elsőre megijedtem, mert attól féltem, hogy allergiás rohamot kap ismét, és be kell adnom neki az injekciót. Roki kezdte elveszíteni a színét, kicsit remegett is. Azonnal elővettem az "életmentő" készletet: a csodapasztát, azt bekentem a  szájába, az ujjamra fenistilt csepegtettem és azt is nyalattam vele. Szerencsére mindkettő ízlett neki, nem volt gond ezzel. Hideg vízzel borogattam a pofiját és vártam. Csak néztem és figyeltem, hogy nem dagad-e a teste, nem ájul-e el. Szerencsére egyik sem történt meg.
Megnyugodtunk mindketten, mentem, hogy a szanaszét hagyott dolgokat elpakolom, látom Roki oson a deguk mögé a sarokba. Nem szeretjük ha ott tartózkodik, így rászóltam, hogy jöjjön ki. Jött is, a félig döglött darázzsal a szájában, amit letett a szőnyegre! Én meg amilyen gyorsan lehetett  felvettem és az örök mézmezőkre küldtem.
Csak remélni merem, hogy a kis bolond tanult az esetből és többet nem jut eszébe a szájába venni darazsat!

Az első születésnap

Roki, a mi francia bulldogunk, ma egy éve, hogy megszületett. Hozzánk ez év februárjában került, amikor örökbe fogadtuk. Az elmúlt hét hónapban sok mindent átéltünk vele, de a legfontosabb, hogy van nekünk, és nagyon sok szeretetet, boldogságot ad nekünk. Bízunk benne Ő is így érzi. 

Készítettem egy videót, az elmúlt időszak fotóiból. Nézzétek meg!

Üröm után öröm

Megnyugodhattunk, Roki teljesen helyrejött a múlt csütörtöki allergiás rosszulléte után, ami megviselt mindenkit. Pénteken délután már sokkal jobban volt, jó kedve volt, és az étvágya is megjött. Persze csak lassan adagoltuk neki az ételt, nehogy megterhelje a gyomrát. Szombaton reggel elvittük a doktornőhöz, aki megállapította, hogy teljesen jól van. Felszerelt minket tanácsokkal, sőt, kalcium injekcióval, és energiabomba pasztával. Azt mondta, ezek életmentő dolgok, amik jók, ha mostantól mindig nálunk lesznek, mert nem lehet tudni, Roki mire fog ismét úgy reagálni, mint csütörtökön a vakcinára. Így indultunk útnak, Kemenesszentpéterre.

Az utat szinte végigaludta, semmi gond nem volt. Otthon aztán, hozta a szokás formáját: ment volna folyton ki az udvarra. Sajna a rossz, esős idő miatt, csak pisire és kakira mentünk ki. Vasárnapra aztán szép idő lett, elmentünk csavarogni a Rába-partra. Nagyon tetszett neki, hogy végre szabadon közlekedhet. Ment bele a tócsákba, most nem zavarta, hogy vizes lesz. Rohangált a szántóföldön, a töltésen fel-le, hempergett a nagy fűben. Gondolhatjátok hogy nézett ki! Tiszta sár volt a hasa, a lábai, úgyhogy dughattuk zuhany alá otthon. 

Nagyon jó volt ismét vidámnak, néha makacsnak és szófogadatlannak látni Rokit! :-) Reméljük, hogy elfelejtette mi történt vele.

Így autózik Roki

Rába-parton

Töltésen fel

Sárosan

Találtam fát....

Jutifalat, mert jó voltam

Egy oltás és következményei

Roki ebben a hónapban lesz egy éves, így aktuálissá vált a kombinált és a veszettség elleni oltása. Ti, akik olvassátok a blogot, biztos emlékeztek rá, hogy a féléves kombinált oltás alkalmával allergiás lett, feldagadt az egész kutya, amit szerencsére a kálciummal tudtunk orvosolni. Így kicsit félve mentünk el a doktornénihez. Roki persze a szokásos örömmel és lelkesedéssel ment az orvosi rendelőbe. :-)
Tanulva az előző esetből, a doktornő másik fajta injekciót adott Rokinak. Ebben az egyben volt a veszettség és a kombinált oltóanyag is. Megkapta, utána még megvizsgálták, és mivel kis kedvenc, kapott jutifalatokat is. Kaptunk egy kalcium injekciót, hogyha bedagadna, otthon adjuk be neki. Én vállaltam, hogy majd beadom. Jókedvűen elköszöntünk, elindultunk. Kint a kapuban pisilt egy nagyot, majd sétáltunk tovább. Nagyjából 10 métert mentünk, mikor Roki leült, aztán eldölt mint a zsák. Én rohantam vissza a rendelőbe, hogy szóljak, hozzuk vissza Rokit, mert rosszul lett, Ákos meg Rokival rohant utánunk.Gyorsan mosdatták és infúzióra kötötték, és kapott egy energiabomba pasztát ( mint a májkrém olyasmi állagú paszta)  a szájába. Ki volt terülve szegénykém teljesen. Aztán az infúziót átkötötték vénába, hogy gyorsabban hasson. Megkapta hamarjában a kálcium injekciót is, dagadást megelőzvén. Fél óra biztos eltelt mire lábra állt. Megkaptuk a szükséges utasításokat, és elindultunk haza. Rokit kézben kellett vinni. Félúton hányt, nem is keveset. Gondoltuk azért, mert nyomta Ákos a hasát a cipelés közben.
Hazaértünk. Ivott, sokat. Aztán hányt. Akármennyit ivott, azt ki is hányta. Enni semmit nem evett. Nem találta a helyét, mi meg agyon izgultuk magunkat. Az a tehetetlenség, borzasztó!
És, hogy fokozódjon a helyzet, el kezdett dagadni. Nem annyira mint a múltkor, de ugyanolyan kis dudorok sokasodtak rajta. Pár óra elteltével, szerencsére ez legalább elmúlt.
Estére elkezdett reszketni, hidegek voltak a végtagjai, betakartuk, de azt mindig lekotorta magáról. Az éjszaka olyan éberen telt mint még soha, azt hiszem. Többször hányt. Figyeltük hova megy, mit csinál, lélegzik-e stb. stb. Nem kívánom senkinek! Miután Ákos elment dolgozni hajnalban, elaludt. Végre nyugodtan és a tőle megszokott horkolással. Én kevésbé, mert őt figyeltem.
Reggel felhívtam a doktornőt, elmondtam mit éltünk át. Javasolta, hogy vegyek egy olyan pasztát, amit ő adott neki, és ha mást nem is, de azt nyomjam neki. Féltem itthon hagyni egyedül. Mire hazaértem, meglepetésemre, megette a tegnap elé rakott tápot és a kedve is jobb volt.Most itt alszik a kanapén mellettem.Bízom benne most már csak jobban lesz. Ma utaztunk volna haza Ákos szüleihez, de nem javasolta az utat a doktornő, így csak holnap megyünk. Holnap reggel visszük a rendelőbe. Sajnos ma nincs rendelés, mert biztos ott kezdtük volna a napot.
Rettenetes 18 órán vagyunk túl. Többször bőgtem már az elmúlt napban. Hol azért mert annyira aggódtam és féltem, hol azért, mert örültem, hogy eszik és jobban van. Hogy a szívünkhöz tud nőni egy ilyen kis kutya, aki nem is tudja mennyi mindent ad nekünk!
Nagyon bízom benne, hogy legközelebb csupa vidám eseményről tudok beszámolni Nektek.

Férfiasodunk

Kedves fiú (francia) bulldog tulajdonosok! Nem tudom, hogy Ti milyen változást tapasztaltatok, mikor kutyusotok közeledett az egy éves kor felé, de Rokinál igencsak szembetűnő a dolog.

Eddig mindig azt olvashattátok, hogy Roki milyen nyugodt és soha senkinek nem ugat vissza, nem vicsorít vissza, inkább meghúzta magát. Eljött talán az idő, mikor megérezte, hogy ő többre is képes?

Rendszeresen eljárunk a közeli a kis parkba, ahol több kutya játszik, futkározik minden este. Több barátja is van Rokinak, akikkel nagyon jól kijön. Topi, a skót juhász, Nina, a jack russel terrier, Igor, a német dog stb. Nos a tegnap estig háromszor veszett össze Roki valakivel, és még csak szerdát írtunk! Hétfőn Igornak ment neki, nyilván megunta, hogy a kutya 5x nagyobb nála, és mindig ő marad alul, és legnagyobb meglepetésünkre komolyan, méregből marakodott. Az egész csak pár másodperc volt, mégis heves. Miután lenyugodott nem volt semmi baj vele.

Kedden elvittük magunkkal a kedvenc sípolós malackáját. Hiba volt. Mikor a skót juhász megpróbálta elvenni tőle, nekiment. Egy pillanat alatt szinte a bundáján lógott és morgott. Ákos persze megfogta a grabancát, leszidta. A malacot ezután eldugtuk és játszottak tovább minden gond nélkül.

Szerdán a szokott módon játszottak Igorral. Birkóztak, rohangáltak. Mondanom sem kell, hogy ilyenkor Roki csupa nyál. Talán el tudjátok képzelni, milyen látvány, mikor a német dog "játékból" harapja Roki nyakát. Befér teljes egészében a szájába....Tegnap az egyik kutyagazditól Roki labdát kapott. Hát ez is hiba volt. Roki is, és Igor is szereti a labdát. Igor el akarta venni, Roki nem akarta adni. És megint csak nekiment. Egy német dognak!! Komolyan összevesztek, a két férfi gazdinak közbe kellett igencsak avatkozni. Igort a bundájánál fogva ráncigálták vissza, Ákos felkapta Rokit a hámjánál fogva. Meg lett szidva, ráncigálva a gyerek. Még harci sérülést is szerzett: a bal füle mögött hiányzik a szőr egy darabon. Gondolom a dog foga nyoma.... Csodálkozunk rajta. Nem hisszük, hogy tudatában van Roki, hogy mire képes, mik a határai, talán épp ezt feszegetni. Bízunk benne nem lesz kötekedős, bolond kutya. Meg tudjuk fogni, nevelni, hogy ilyen kis barátságos, kedves bulldog maradjon.

Kutya az ágyban?!

Bizonyára sokaknak hamar jön a válasz erre a kérdésre: Ááá, kizárt, semmi keresnivalója egy kutyának az ágyban, ágyon. Mi ugyanígy voltunk ezzel..... kb. 5 hónappal ezelőttig. :-) 

Mikor Roki hozzánk került Ákossal már az elején megbeszéltünk sok mindent vele kapcsolatban, ahogyan azt is, hogy a kutya nem jöhet fel, sem a kanapéra, sem az ágyra. Ezt sikerült is tartani, nagyjából két hónapig. Azt hiszem én voltam az, aki először felengedte Rokit a kanapéra. Mivel a kis bolond nem tudott felmászni, mindig nekünk kellett felrakni. Nagyon jókat alszik azóta is a kanapén.

Persze ezután jött a megállapítás, hogy az ágyba tényleg nem jöhet fel. Mondanom sem kell, hogy biza feljöhet. Az ágyba először Ákos hívta be, mikor szegényem éjszakás volt, nappal nem igazán hagyta Roki aludni. Ekkor fogta magát és berakta maga mellé az ágyba és együtt aludtak. :-) 

A ló túloldalára azért nem estünk át. Roki nem alszik közöttünk, velünk együtt éjszaka az ágyban. Akkor jöhet fel, amikor mi megengedjük neki. Természetesen Ő sokkal többet szeretne az ágyban lenni, mint ahogy mi azt gondoljuk.Ha az egyikünk korábban megy el otthonról, és a másik tovább alszik, akkor feloson és csak azt vesszük észre, hogy ott horkol mellettünk.Ezt mindig megbocsátjuk neki.

Talán nem mi vagyunk az egyetlen kutyagazdik, akik beengedik kedvencüket az ágyukba.

Légyszi, had maradjak éjjelre is...

Így pont jó lesz aludni.

Ébresztő, vigyen már le valaki pisilni!

Délutáni szieszta " Anyával"

A kutyaérzék

Sokszor, sok helyen olvastam, hallottam, hogy a kutyáknak különleges érzéke van. Hogy megéreznek előre dolgokat ( rohamot, vihart stb) , tudják milyen hangulata van a gazdinak, de amíg az ember nem tapasztalja meg ezt, nem is fogja fel igazán.

A minap egy szomorú hírt olvastam a Bulldog Piknik oldalán: egy fiatal francia bulldog hirtelen elhunyt. A gazdik készítettek egy videót a kutyus emlékére. Ezt a videót elkezdtem nézni. Nagyon meghatott a dolog, ráadásul nagyon hasonlított a kutya Rokira, és akaratlanul is átfutott az agyamon, hogy mi lesz velünk, ha neki kell menni, és elsírtam magam. Itt sírdogáltam a gép előtt, amikor a mi Rokink rám nézett, odajött hozzám, felrakta két első lábát a lábamra és az ölembe tette kis fejét. Jött vigasztalni. Mondanom sem kell, hogy erre aztán még inkább bőgtem. Eszméletlen volt. Ákos is csak nézett, mert Ő sem tapasztalt soha még ilyet.

Csupa meglepetés ez a kutya. Olyan jó, hogy van nekünk, a legjobb döntés volt, hogy örökbe fogadtuk!

Pillanatképek az udvaron

Ha otthon vagyunk, Roki nem tud bent maradni fél percig sem. Folyton kint lenne az udvaron, és mivel nincs kerítésünk, muszáj valakinek kint lenni vele, nehogy kalandtúrára induljon. A fényképezőgép sokszor velünk van....

Olyan jó a fűben rágni a fát!

Hát az meg mi?

Naplementében

Jól látod, ez az ideális fa nekem........."Papától" csórtam.

Hesszelek

Meglátogattuk Lilit

Hét elején hazamentünk szüleimhez, Zichyújfaluba pár napra. Ez idő alatt meglátogattuk gyerekkori barátnőmet Krisztit és 1 éves kislányát Lilit. Nem tartottunk semmi rossztól, hiszen Roki szereti a gyerekeket, és Kriszti elmondása alapján azt is tudtuk, hogy Lili szereti a kutyusokat. De azt hiszem nem választottunk jó napot, mert Roki nem igazán érdeklődött a kiscsaj iránt. Ettől függetlenül Lilinek nagyon tetszik Roki.

Lili

A nagy találkozás

Oda menjek, ne menjek?

Simi-simi

Gyere, sétáljunk!

Hát jó, akkor egyedül megyek...egy darabig.

Szia Roki, gyere máskor is!

Kutyameleg van...

Nagy a hőség. Nyár van, ez a normális. Ennek ellenére már mi is rosszul tűrjük ezt a meleget, nemhogy a kutyusunk. Akinek bulldogja van, az tudja jól mennyire kell vigyáznunk ebben a melegben kedvenceinkre. Roki alig eszik, viszont annál többet iszik. Nehezen találja a helyét, néha 5 percenként arrébb fekszik. A Bulldog Pikniken kiderült, hogy a pancsolás nem épp a kedvenc időtöltése, nem szeret fürdeni. Sajnos a vizes törölközőt sem tűri meg magán, úgyhogy nem igazán tudunk neki segíteni. Van viszont egy kedvenc helye, ahol hűsítheti magát. Ez pedig a lépcsőház alsó szintje, jelenleg ez a leghűvősebb helyiség. Ahogy belépünk már el is dobja magát, nehéz felkönyörögni onnan. Eleinte csak pár pillanatig feküdt, de most már ott tartunk, hogy leülünk a lépcsőre mi gazdik, és percekig hagyjuk így ejtőzni.

További fekvési formák:

Apa cipője előtt.

Roki és a deguk

Nem tudom ki mennyire emlékszik, vagy ki olvasta a blogon, vannak deguink. Eleinte Roki terrorban tartotta őket, de mára már nem igazán foglalkozik velük. Most a degupárnak van két kicsinye, nagyobb a nyüzsgés a ketrecben. Rokit természetesen érdekli a dolog, de szerencsére nem piszkálja őket. Csendesen melléjük telepszik és nézegeti a degukat, vagy éppen ott alszik. Sikerült pár képet készítenem róla, ezt most megmutatom Nektek.

Kölcsönös kiváncsiság. Míg Roki alszik a kicsik megnézik mi is az a valami....

A megfigyelés.

Látod, nem bántom őket!

Hmm, érdekesek.