A bosszú

A minap boldogan és büszkén meséltem, hogy a hosszú távollétünk alatt Roki nem piszkít be, nem szedi szét a lakást, kibír majd 10 órát. Úgy látszik az ötödik nap már túl sok volt neki. Tegnap dolgoztam én is, Ákos is. Ákos ért haza előbb és ami itthon várt rá, háát nem volt egy leányálom.
Roki két kupacot kakilt a fürdőbe. Naná, hogy nem a pelusára, hanem mellé. A pelenkát széttépte kb 1cm x 1cm-es darabokra, ami úgy nézett ki mintha havazott volna az előszobában és a fürdőben. Valószínűleg sokat nyelt belőle, mert aztán még a takaróját is összehányta. Ez várta Ákost. Szegényt nem irigyeltem emiatt, de mivel én estig dolgoztam, ezt mind neki kellett feltakarítani. Azt gondoljuk a mi kis kutyusunkra nem lehetünk mérgesek.Csodáljuk, hogy ez nem mindennapos volt.  Egy hat hónapos kutyának sok a 10 óra egyedüllét.
Jövőhéten már lesz itthon valaki mindig vele, mert ismét ellentétes műszakban fogunk dolgozni. Biztosan nem történik ilyen "baleset". :-) 

Büszkék vagyunk

Egyszer mindennek eljön az ideje. Sajnos nálunk most annak, hogy Ákos és én egy műszakban vagyunk. Ennek régen ( mielőtt még nem volt Roki) nagyon örültünk, de most már nem bánjuk, ha ellentétesen dolgozunk, mert így mindig van valaki a mi kis kutyánkkal. Ezen a héten viszont elmegyünk itthonról mindketten reggel 5kor és csak 3 előtt érünk haza. Ez biza akárhogy is számoljuk 10 óra. A szívem szakadt meg ma reggel mikor itt kellett hagyni. Leginkább azon izgultunk ( amelletthogy nehogy depis legyen), hogy ne pisiljen és kakiljon be. De persze azt gondolom, hogy semmi okunk nem lenne rá haragudni, ha így lenne. De legnagyobb örömünkre és meglepetésünkre semmi baleset nem történt amíg hazaértünk. Kibírta! Az már más kérdés, hogy miután levittünk kétszer is pipilt és kétszer is kakilt. :-)  
Szóval nagyon büszkék vagyunk a kis bolondunkra!Bízunk benne a továbbiakban sem lesz semmi gond.

Napi élmény

Délutáni sétánk ma ismét a közeli parkba vezetett. Az út kicsit ma lassabban ment, mert ugye esett az eső, és azt nem szeretjük. A parkban botoztunk, futkároztunk és már indultunk volna hazafele, amikor nagy sebességgel rohant felénk egy pointer. ( aki nem tudja: olyan mint a vizsla, csak kicsit nagyobb és foltos). Jött a szokásos ismerkedés a két kutya között: szaglászás. :-) Majd a pointer gondolt egyet és rohant tovább. Legnagyobb meglepetésünkre Roki utána. Még sosem láttuk így futni. :-D Ákos szinte lebegett utána. A parkban van egy színpad szerű építmény, olyasféle földbucka lépcső vezet fel, le. Nos, most nem volt szükség a lépcsőre. Roki csak úgy lendületből ugrott fel, majd le úgy futott a kutya után. Élmény volt nézni. 
Kis bolond biztos elfáradt, mert csak fekszik itt egész este. 

Roki és a gyerekek

Szerettük volna, ha Roki idejében megkedveli a gyerekeket. Ezért sétáink alkalmával ha találkoztunk gyerekekkel és a szülők hagyták, odaengedtük hozzájuk, had simogassák, játszanak vele. Örömmel tapasztaltuk, hogy Roki nagyon is szereti a kicsiket. Persze örömében gyakran felugrik, nyalakodik, de azért igyekszünk visszafogni. 

A mai napon a délelőtti séta alkalmával elmentünk egy játszótér mellett, ahol természetesen meg kellett állni, mert Roki szereti csak nézni is a gyerekeket. :-) De nem úszta meg ennyivel, jöttek is a picik, szülőkkel együtt. Simogatás, kényeztetés. Egy kisfiú felvett egy botot és odadugta Roki elé. Na, nem is kellett neki több, imádja a botokat! A kissrác fogta a bot végét, Roki rágta a másikat. Nagyon élvezte mindkettő! A képeket eközben készítettem. Aranyosak.

Húú, bot, bot!

Mindketten boldogok.

Élvezzük a tavaszi napsütést

Panelkutya nézelődik :-)

Csontnak is jönni kellett

Séta a parkban

Képek

Mint azt már korábban olvastátok Roki atkás lett. Hetente kétszer kezelni kell, valami irdatlan büdös szerrel! Már szépen múlik neki el, és úgy vettünk észre nem terjed tovább. Mai napon kezelés volt, ennek előkészületei közben készítettem pár fotót. Íme:

Ákos kotyvaszt az erkélyen, Roki nézi. ( azt az ülést!! :-) ) 

Pózolnak

Ettől a szagtól még én is elájulok!