Egyszer mindennek eljön az ideje. Sajnos nálunk most annak, hogy Ákos és én egy műszakban vagyunk. Ennek régen ( mielőtt még nem volt Roki) nagyon örültünk, de most már nem bánjuk, ha ellentétesen dolgozunk, mert így mindig van valaki a mi kis kutyánkkal. Ezen a héten viszont elmegyünk itthonról mindketten reggel 5kor és csak 3 előtt érünk haza. Ez biza akárhogy is számoljuk 10 óra. A szívem szakadt meg ma reggel mikor itt kellett hagyni. Leginkább azon izgultunk ( amelletthogy nehogy depis legyen), hogy ne pisiljen és kakiljon be. De persze azt gondolom, hogy semmi okunk nem lenne rá haragudni, ha így lenne. De legnagyobb örömünkre és meglepetésünkre semmi baleset nem történt amíg hazaértünk. Kibírta! Az már más kérdés, hogy miután levittünk kétszer is pipilt és kétszer is kakilt. :-)
Szóval nagyon büszkék vagyunk a kis bolondunkra!Bízunk benne a továbbiakban sem lesz semmi gond.
:))
VálaszTörlés