Túl a műtéten

Ma délután túlestünk a műtéten. Azon a műtéten, amelyen eltávolították Roki fejéről a "kinövését". Azért írom, hogy túlestünk, mert -bár fizikailag csak Roki élte át az egészet- mi agyon izgultuk magunkat a váróban.
Roki a megszokott lelkesedéssel és örömmel ment a rendelőbe, üdvözölte a doktornénit és az asszisztenst. A vizsgálóba bemehettünk még mi is. Megmérték hány kiló, mennyi a hőmérséklete. Aztán a doktornő levágta a szőrét a bibircsók körül. Pont úgy nézett ki, mint egy nagy kalapos gomba. :-) Majd kapott lidokaint, amit kicsit nehezen viselt, de ez érthető. Ezután nekünk ki kellett menni, és vitték a műtőbe. Altatógázzal altatták el. Kint a váróban hallottuk, ahogy kepeszt a műtőasztalon, küzd a maszk, és amint később megtudtuk a halucinációk ellen. Aztán hosszú, félórás csend következett. Ezen a ponton lettünk igazán idegesek.... Mi van ha nem ébred fel soha többet, ha valami baj van menet közben?! Néha szűrődött ki zaj, de aztán megint csend lett. Majd egyszercsak kinyílt a vizsgáló ajtaja és Roki szaladt ki rajta immár bibircsók nélkül, nyomában a doktornénivel.Vidám volt a mi kiskutyánk, mintha mi sem történt volna vele.
A feje tetején most csak egy kis seb, és a varratok emlékeztetnek, hogy mi is volt ott. 10 nap múlva megyünk vissza varratszedésre. Addig kenegetni kell neki, és 3 napig fájdalomcsillapítót is kapni fog. Természetesen jobban kell most figyelni a játékra, a sétákon során, hogy ne sértse fel semmi a sebet. Ha nagyon megduzzadna a seb, akkor vissza kell vinni, mert valószínű, hogy a genny nem kifele jött, és azt kezelni kell, de bízunk benne, hogy ez nem történik meg.
Szóval túl vagyunk ezen is, úgy néz ki minden rendben!
Roki a vacsorája után, most szunyókál. Reméljük hamar elfelejti mi is történ vele ma.

Műtétre készülünk, ismét

Jól kezdődik ez a tavasz is. Pedig vártuk már nagyon a jó időt, a napsütést. Most mégis inkább az aggódásé lesz a főszerep, legalábbis egy kis időre. Rokira ismét műtét vár. Nem tűnik nagyon komolynak a dolog, mi mégis félünk.
Egy, másfél hónapja vettük észre, hogy Roki feje tetején lett egy kis seb. Olyan volt, mint egy kis  szemölcs. Mi azt is gondoltuk, hogy az. Aztán nőni kezdett, egyre nagyobb és csúnyább lett. Most kb. akkora mint egy mogyoró. Elvittük a doktornénihez, hogy nézze meg mi is az, és hogy szeretnénk levetetni. Ő közölte velünk, hogy nem szemölcs, hanem valami vérrel teli "izé". A levételéhez pedig sajnos el kell altatni, mert helyi érzéstelenítéssel a kutya valószínűleg nem tűrné, hogy a fején babrálnak. Az altatást a doktornő "gázosítással" vállalja. Azt mondta nem kockáztat egy újabb injekciót, ismerve az előzményeket. ( Roki allergiás reakciói az injekciókra)
Jövőhéten csütörtökön délután lesz a műtét. Elvisszük, megműtik, hazahozzuk. Nagyon szeretnénk, ha tényleg ilyen könnyen menne a dolog! Bízunk benne, hogy nem lesz semmi komplikáció.
Addig pedig, a hétvégén elutazunk Ákos szüleihez haza pihenünk és élvezzük a jó időt.

Együtt Mi hárman- egy éve

Egy évvel ezelőtt meghatározó dolog történ életünkben: örökbe fogadtuk Rokit! Emlékszem milyen izgatottan vártuk és milyen boldogok voltunk, hogy lesz egy francia bulldogunk! Ezúton köszönjük Laurának és Gábornak, hogy gondoltak ránk és általuk gazdik lehettünk! ( Örök keresztszülők maradtok!)
Sosem fogom elfelejteni az első találkozást, ahogy futott elém és lelkesen üdvözölt a kis "gömböc". :-)
És azóta eltelt már egy év. Ezalatt sok mindent átéltünk, jót és rosszat egyaránt. Szerencsére a jóból jutott több!

Készítettem egy kis videót, zenével, képekkel, az elmúlt egy év eseményeiből. A képek nem időrendben vannak, a zene meg azt hiszem stílszerű. :-)

Trauma

Izgalmas esténk volt. Bár ilyen izgalmat nem kívánunk senkinek!
Akinek bulldogja van, tudja nagyon jól, hogy ők nem lassan esznek. Nem rágnak meg alaposan semmit. Inkább: azon nyomban lenyelem, meg sem kell rágnom, mert a végén még elveszik, most itt van a számban, ez a tuti. Többször előfordult már, hogy Rokinak egy-egy kis falat megakadt a torkán, de ezek szerencsére soha nem okoztak gondot. Ma nem így volt.
Vacsira ( már nem először) sült csirke far-hátat kapott, táppal. A husit mindig összevágtuk neki, tudván, hogy eszik, hogy ne legyen baj. A mai vacsit Ákos készítette. Roki nagy örömmel és a szokásos mohósággal állt neki enni. Aztán egyszercsak el kezdett fuldokolni. ( biztos megakadt egy csontdarab valahol, vagy csak egy falat táp ment félre) Úgy ahogy még sosem! Elfehéredett, behorpadt az oldala, próbált levegőt venni. Mi meg halálra rémülten siettünk neki segíteni. Ákos kinyitotta a száját, hátha ki tudja venni azt, ami elakadt. Aztán a mellső lábaira állította, megnyomta a mellkasát, hogy feljöjjön az a valami. Én paskoltam a hátát, talán segít neki. Szegényem meg csak öklendezett, szinte kigúvadtak a szemei. Jött vissza valamennyi táp és úgy látszik ez segített. Kiskutyánk megnyugodott, aztán megette a maradék vacsoráját.
Mi pedig idegileg kimerülten csak néztük, hogy minden rendben van-e vele. Ákosnak még a keze is jó ideig remegett. Borzasztóan megijedtünk, hogy megfullad. Szerencsére nem!!
Nagyon bízunk benne, hogy nincs semmi baja, és nem is marad vissza semmi!
Azóta is figyeljük, hogy jól van-e, rendes vesz-e levegőt. Hisz úgy szeretjük!!

Blog díjat kaptunk

loopex ajándékozott meg minket ezzel a kedves díjjal. Köszönjük szépen!

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.

- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Akiket sok szeretettel jelölök, továbbpasszolva a lasztit:
diegomolly
joey&daisy
yoda élete

A tüzelési időszak

Úgy veszem észre, ez egy rettenet időszak lesz az életünkben minden alkalommal. Nem tudom meddig tüzelnek még a szukák, de én már nagyon várom a végét! Pedig nekünk fiú kutyánk van. :-)
Rokit mintha kifordítanák, mikor lemegyünk. Eddig is kiváncsian szimatolt és minden "érdekes" helyen ott hagyta a nyomát, de most ez megsokszorozódott. Az orra szinte egyfolytában a földön van, mondhatni végigtolja a séta alatt a földet. Képes több percig szagolni egy fűszálat, a pisik meg.... mindent megjelöl. Legyen az fa, bokor, fű, hókupac, zacskó, vagy bármi más. A negyedik jelölésnél ugyan már semmi nem jön ki, de ez Őt nem zavarja, lelkesen csinálja. Ezek a "tünetek" mégcsak elviselhetőek lennének, csakhogy a kis bolond rángat, húz, de olyan erővel, hogy meg se kottyan neki a póráz másik végén lévő súly. ( Jelen esetben az enyém) Amikor ma este már sokadszor rántott meg, a jeges úton, kénytelen voltam megrendszabályozni, hogy tudja hogyan is kell viselkedni és hogy ki a "főnök". A játék sem érdekli a barátjával, Topival. Ő is fiú. Csak nézelődnek, szaglásznak, de nem foglalkoznak egymással.
Szóval ez az időszak sok türelmet kíván, tőlünk fiús "szülőktől".

Így alszunk mi

Egy hosszú korán kelős hét után nem vágyom másra, mint, hogy időben ágyba kerüljek és egy jó nagyot tudjak aludni. A legtöbb esetben Roki is jön velem. :) És sokszor ő is nagyon fáradt. Hogy miben fárad el, azt nem tudom, de úgy tud horkolni, hogy szinte visszhangzik a szoba. Egy ilyen estén Ákos készített egy videót, amit most megosztok veletek.