Túl a műtéten

Ma délután túlestünk a műtéten. Azon a műtéten, amelyen eltávolították Roki fejéről a "kinövését". Azért írom, hogy túlestünk, mert -bár fizikailag csak Roki élte át az egészet- mi agyon izgultuk magunkat a váróban.
Roki a megszokott lelkesedéssel és örömmel ment a rendelőbe, üdvözölte a doktornénit és az asszisztenst. A vizsgálóba bemehettünk még mi is. Megmérték hány kiló, mennyi a hőmérséklete. Aztán a doktornő levágta a szőrét a bibircsók körül. Pont úgy nézett ki, mint egy nagy kalapos gomba. :-) Majd kapott lidokaint, amit kicsit nehezen viselt, de ez érthető. Ezután nekünk ki kellett menni, és vitték a műtőbe. Altatógázzal altatták el. Kint a váróban hallottuk, ahogy kepeszt a műtőasztalon, küzd a maszk, és amint később megtudtuk a halucinációk ellen. Aztán hosszú, félórás csend következett. Ezen a ponton lettünk igazán idegesek.... Mi van ha nem ébred fel soha többet, ha valami baj van menet közben?! Néha szűrődött ki zaj, de aztán megint csend lett. Majd egyszercsak kinyílt a vizsgáló ajtaja és Roki szaladt ki rajta immár bibircsók nélkül, nyomában a doktornénivel.Vidám volt a mi kiskutyánk, mintha mi sem történt volna vele.
A feje tetején most csak egy kis seb, és a varratok emlékeztetnek, hogy mi is volt ott. 10 nap múlva megyünk vissza varratszedésre. Addig kenegetni kell neki, és 3 napig fájdalomcsillapítót is kapni fog. Természetesen jobban kell most figyelni a játékra, a sétákon során, hogy ne sértse fel semmi a sebet. Ha nagyon megduzzadna a seb, akkor vissza kell vinni, mert valószínű, hogy a genny nem kifele jött, és azt kezelni kell, de bízunk benne, hogy ez nem történik meg.
Szóval túl vagyunk ezen is, úgy néz ki minden rendben!
Roki a vacsorája után, most szunyókál. Reméljük hamar elfelejti mi is történ vele ma.