Együtt Mi hárman- egy éve

Egy évvel ezelőtt meghatározó dolog történ életünkben: örökbe fogadtuk Rokit! Emlékszem milyen izgatottan vártuk és milyen boldogok voltunk, hogy lesz egy francia bulldogunk! Ezúton köszönjük Laurának és Gábornak, hogy gondoltak ránk és általuk gazdik lehettünk! ( Örök keresztszülők maradtok!)
Sosem fogom elfelejteni az első találkozást, ahogy futott elém és lelkesen üdvözölt a kis "gömböc". :-)
És azóta eltelt már egy év. Ezalatt sok mindent átéltünk, jót és rosszat egyaránt. Szerencsére a jóból jutott több!

Készítettem egy kis videót, zenével, képekkel, az elmúlt egy év eseményeiből. A képek nem időrendben vannak, a zene meg azt hiszem stílszerű. :-)

Trauma

Izgalmas esténk volt. Bár ilyen izgalmat nem kívánunk senkinek!
Akinek bulldogja van, tudja nagyon jól, hogy ők nem lassan esznek. Nem rágnak meg alaposan semmit. Inkább: azon nyomban lenyelem, meg sem kell rágnom, mert a végén még elveszik, most itt van a számban, ez a tuti. Többször előfordult már, hogy Rokinak egy-egy kis falat megakadt a torkán, de ezek szerencsére soha nem okoztak gondot. Ma nem így volt.
Vacsira ( már nem először) sült csirke far-hátat kapott, táppal. A husit mindig összevágtuk neki, tudván, hogy eszik, hogy ne legyen baj. A mai vacsit Ákos készítette. Roki nagy örömmel és a szokásos mohósággal állt neki enni. Aztán egyszercsak el kezdett fuldokolni. ( biztos megakadt egy csontdarab valahol, vagy csak egy falat táp ment félre) Úgy ahogy még sosem! Elfehéredett, behorpadt az oldala, próbált levegőt venni. Mi meg halálra rémülten siettünk neki segíteni. Ákos kinyitotta a száját, hátha ki tudja venni azt, ami elakadt. Aztán a mellső lábaira állította, megnyomta a mellkasát, hogy feljöjjön az a valami. Én paskoltam a hátát, talán segít neki. Szegényem meg csak öklendezett, szinte kigúvadtak a szemei. Jött vissza valamennyi táp és úgy látszik ez segített. Kiskutyánk megnyugodott, aztán megette a maradék vacsoráját.
Mi pedig idegileg kimerülten csak néztük, hogy minden rendben van-e vele. Ákosnak még a keze is jó ideig remegett. Borzasztóan megijedtünk, hogy megfullad. Szerencsére nem!!
Nagyon bízunk benne, hogy nincs semmi baja, és nem is marad vissza semmi!
Azóta is figyeljük, hogy jól van-e, rendes vesz-e levegőt. Hisz úgy szeretjük!!

Blog díjat kaptunk

loopex ajándékozott meg minket ezzel a kedves díjjal. Köszönjük szépen!

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.

- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Akiket sok szeretettel jelölök, továbbpasszolva a lasztit:
diegomolly
joey&daisy
yoda élete

A tüzelési időszak

Úgy veszem észre, ez egy rettenet időszak lesz az életünkben minden alkalommal. Nem tudom meddig tüzelnek még a szukák, de én már nagyon várom a végét! Pedig nekünk fiú kutyánk van. :-)
Rokit mintha kifordítanák, mikor lemegyünk. Eddig is kiváncsian szimatolt és minden "érdekes" helyen ott hagyta a nyomát, de most ez megsokszorozódott. Az orra szinte egyfolytában a földön van, mondhatni végigtolja a séta alatt a földet. Képes több percig szagolni egy fűszálat, a pisik meg.... mindent megjelöl. Legyen az fa, bokor, fű, hókupac, zacskó, vagy bármi más. A negyedik jelölésnél ugyan már semmi nem jön ki, de ez Őt nem zavarja, lelkesen csinálja. Ezek a "tünetek" mégcsak elviselhetőek lennének, csakhogy a kis bolond rángat, húz, de olyan erővel, hogy meg se kottyan neki a póráz másik végén lévő súly. ( Jelen esetben az enyém) Amikor ma este már sokadszor rántott meg, a jeges úton, kénytelen voltam megrendszabályozni, hogy tudja hogyan is kell viselkedni és hogy ki a "főnök". A játék sem érdekli a barátjával, Topival. Ő is fiú. Csak nézelődnek, szaglásznak, de nem foglalkoznak egymással.
Szóval ez az időszak sok türelmet kíván, tőlünk fiús "szülőktől".

Így alszunk mi

Egy hosszú korán kelős hét után nem vágyom másra, mint, hogy időben ágyba kerüljek és egy jó nagyot tudjak aludni. A legtöbb esetben Roki is jön velem. :) És sokszor ő is nagyon fáradt. Hogy miben fárad el, azt nem tudom, de úgy tud horkolni, hogy szinte visszhangzik a szoba. Egy ilyen estén Ákos készített egy videót, amit most megosztok veletek.

Szépségkirályfi

A Sparnál dolgozom. Még a tavasszal hirdettek egy szépségversenyt a dolgozók kedvencei részére. Kutya és cica kategóriák voltak. Minden hónapban kiválasztották a két legszebb kedvencet, akik egy ajándékcsomagot kaptak és felkerültek a cég honlapjára. Nyáron küldtünk be egy fotót, hátha sikerünk lesz. Lelkesen nézegettük a honlapot, mégsem választották ki Rokit. Gondoltuk csak mi látjuk a legszebbnek a mi kutyinkat. :-)
Aztán a múlt héten felhívott a területi vezetőnk, hogy hoz nekem kutyatápot, az ajándékot. Néztem furán, hogy miről beszél?! Felhomályosított, hogy hát a kutyám nyert a "szépségversenyen" és hozza az ajándékot! Nagyon örültünk neki! Nah, nem az ajándéknak, hanem annak, hogy Rokit mégsem csak mi látjuk szépnek! Nagyon büszkék vagyunk rá!
A nyertes kép:

Aki kiváncsi többre, itt a link is:  szepsegverseny

Roki ruhában

Íme a várva várt  ruhás képek Rokiról: ( már egész jól megbékült vele)

Szépséges Roki kutyánk

Jaj, muszáj ezt?!