A tüzelési időszak

Úgy veszem észre, ez egy rettenet időszak lesz az életünkben minden alkalommal. Nem tudom meddig tüzelnek még a szukák, de én már nagyon várom a végét! Pedig nekünk fiú kutyánk van. :-)
Rokit mintha kifordítanák, mikor lemegyünk. Eddig is kiváncsian szimatolt és minden "érdekes" helyen ott hagyta a nyomát, de most ez megsokszorozódott. Az orra szinte egyfolytában a földön van, mondhatni végigtolja a séta alatt a földet. Képes több percig szagolni egy fűszálat, a pisik meg.... mindent megjelöl. Legyen az fa, bokor, fű, hókupac, zacskó, vagy bármi más. A negyedik jelölésnél ugyan már semmi nem jön ki, de ez Őt nem zavarja, lelkesen csinálja. Ezek a "tünetek" mégcsak elviselhetőek lennének, csakhogy a kis bolond rángat, húz, de olyan erővel, hogy meg se kottyan neki a póráz másik végén lévő súly. ( Jelen esetben az enyém) Amikor ma este már sokadszor rántott meg, a jeges úton, kénytelen voltam megrendszabályozni, hogy tudja hogyan is kell viselkedni és hogy ki a "főnök". A játék sem érdekli a barátjával, Topival. Ő is fiú. Csak nézelődnek, szaglásznak, de nem foglalkoznak egymással.
Szóval ez az időszak sok türelmet kíván, tőlünk fiús "szülőktől".

Így alszunk mi

Egy hosszú korán kelős hét után nem vágyom másra, mint, hogy időben ágyba kerüljek és egy jó nagyot tudjak aludni. A legtöbb esetben Roki is jön velem. :) És sokszor ő is nagyon fáradt. Hogy miben fárad el, azt nem tudom, de úgy tud horkolni, hogy szinte visszhangzik a szoba. Egy ilyen estén Ákos készített egy videót, amit most megosztok veletek.

Szépségkirályfi

A Sparnál dolgozom. Még a tavasszal hirdettek egy szépségversenyt a dolgozók kedvencei részére. Kutya és cica kategóriák voltak. Minden hónapban kiválasztották a két legszebb kedvencet, akik egy ajándékcsomagot kaptak és felkerültek a cég honlapjára. Nyáron küldtünk be egy fotót, hátha sikerünk lesz. Lelkesen nézegettük a honlapot, mégsem választották ki Rokit. Gondoltuk csak mi látjuk a legszebbnek a mi kutyinkat. :-)
Aztán a múlt héten felhívott a területi vezetőnk, hogy hoz nekem kutyatápot, az ajándékot. Néztem furán, hogy miről beszél?! Felhomályosított, hogy hát a kutyám nyert a "szépségversenyen" és hozza az ajándékot! Nagyon örültünk neki! Nah, nem az ajándéknak, hanem annak, hogy Rokit mégsem csak mi látjuk szépnek! Nagyon büszkék vagyunk rá!
A nyertes kép:

Aki kiváncsi többre, itt a link is:  szepsegverseny

Roki ruhában

Íme a várva várt  ruhás képek Rokiról: ( már egész jól megbékült vele)

Szépséges Roki kutyánk

Jaj, muszáj ezt?!

Az első karácsonyunk

Ez volt az első karácsonyunk Rokival. Nem itthon, és nem hármasban töltöttük. Még csak karácsonyfánk sincs.
Az idei karácsonyt Ákos szüleinél töltöttük. Sajnos az én munkám és beosztásom, nem tette lehetővé, hogy itthon meghitten, csendesen töltsünk pár napot. Most tehettük meg, hogy elutazunk haza és egy kicsit a családdal legyünk.
Mindezektől függetlenül az a tény, hogy az első karácsonyunk együtt, semmit nem vesztett a varázsából. :)
Kíváncsian vártuk Roki reakcióját a karácsonyfára. Érdeklődve nézte ahogy a fát behozzák, körbeszaglászta. Figyelte ahogyan belefaragják a tartóba ( szerintem szívesen segített volna benne) , és bármit aggattunk rá, megszagolta, vagy épp megnyalta. Arra szerencsére nem jött rá, hogy a fényes papírokban csokoládé van, így az is a fán maradt, nemcsak a díszek. :) Az ajándékokat sem piszkálta a fa alatt, minden az eredeti állapotában maradt két nap után is. Sajnos fénykép most nem készült, mert a gépünk aksija megadta magát és még nem szereztünk be újat.Ami biztos, hogy a jövő karácsonyt itthon fogjuk tölteni és akkor kép is készül majd!

Karácsony

Bulldogosan boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek sok szeretettel: Roki család

Kutyaruha

Eljöttek a hideg, igazán hideg, zord napok. És bizony nemcsak mi fázunk, hanem Roki is. Nehéz volt neki ruhát beszerezni, többször, több helyen is jártunk. Ma végre sikerült találni egy ruhát, ami jó rá, meleg, és még "csinos" is benne. :-)
Természetesen Roki nem fogadta kitörő örömmel a hacukáját. Meg kellett küzdenem vele, és lefizetni jutifalattal, hogy egyáltalán felvegye. Ráadtam, aztán szegényem csak állt, hülye testtartással, és ahogy rám nézett, szinte olvasni lehetett a szemében a gondolatait: " Azt akarod, hogy ezt hordjam és még menjek is le benne sétálni?!Normális vagy?". Elindultunk. Igen érdekesen ment benne egy ideig, de aztán megszokta és  viszonylag rendesen tudott sétálni. Viszont a pisivel egy darabig bajban volt. Eddig az volt az első, mikor leértünk, hogy futás egy bokorhoz, fához itt a ház előtt és pipi. Most mentünk vagy egy utcasarkot is, mire rászánta magát a dologra.
Gondolom idővel teljesen megszokja ezt a ruhát, és ugyanúgy fog menni, játszani, mintha nem is lenne rajta.
Hamarosan képet is láthattok róla! :-)