Barátkozunk, vagy legalábbis próbálkozunk

Eltelt 4 nap mióta Szofit hazahoztuk. Az első napi nehézségek után van javulás, szerencsére! No, persze még nem puszipajtások, de haladnak. Most már elmennek egymás mellett úgy, hogy nem néz egyik sem csúnyán a másikra, nem kap oda egyik sem a másiknak. Ha Roki kijön a szobából, Szofi fut utána, nehogy lemaradjon valamiről. Amikor zajt hallanak szinte egyszerre futnak a hang irányában és főleg Szofi ugat. Meglepően magas hangja van, és már most többet ugatott, mint Roki az elmúlt másfél évben. :-)  A tegnapi este tüzijátékot, petárdázást jól viselték, nem féltek, inkább csak ugattak.
Játszani eddig nem játszott, pedig Roki már próbálkozott vele, hívta, de csak nézte, hogy mit akarhat tőle. Úgy gondoljuk nem tud, vagy nem tudja mi az a játék. El van szinte egész nap a helyén, és lustizik, alszik. Szereti a simogatást, igényli a szeretetet. Ma leültem hozzá a szőnyegre, bújt nagyon.
A szobatisztaság még nem megy, reggelre mindig vár minket valami a konyhában. Pedig este későn megyünk le, igyekszünk reggel felkelni időben, hogy lent végezze el a dolgát, de nem bírja ki. Jó lenne elérni, hogy valahogy jelezzen, ha mennie kell.
A többi kutyát még nem szívleli. Érdeklődik mindegyik iránt, de ha közelebb megyünk, morog, és ha nem vagyok elég éber, odakap a másiknak. Reméljük idővel ez is meg fog változni.

 Jó így együtt sziesztázni

Ilyen kis bújós vagyok.