Húsvétra hazalátogattunk Ákos szüleihez Kemenesszentpéterre. Ez nagyjából 120 km Fehérvártól. Kocsival mentünk és ilyen hosszú távra most mentünk először Rokival. Nagyon jól viseli az autózást. Persze megálltunk pisilni és inni. Roki most találkozott először a családdal és hát így összességében voltunk egy páran. Természetesen ő mindenkit a legnagyobb szeretettel fogadott, örült mindenkinek. A legifjabb családtag egy 5 éves kislány Nóra. Naná, hogy ő volt a kedvenc! Két kis sztori vele kapcsolatban: Engedtünk vezetni Rokit neki, de megkértünk, hogy ne vigye közel a másik kutyához. Nóra kérdése erre a következő volt: " Akkor hova tegyem?!" :-)
Egy délután kimentünk a helyi focipályára futkosni, labdázni. Gyerekek, mi, Roki. Hazaérkezés után Roki ivott, aztán elterült a padlón, mert elfáradt. Nóra jött-ment körülötte, egyszer csak észrevette, majd ezt mondta: " Roki, hogy lelapult! " ( vagyis elfeküdt :-D ). Én nagyon jókat nevettem rajta.
Vannak deguk ott is. Nos, megtapasztalták ők is a terrort. Mivel ők újak voltak Rokinak, persze, hogy piszkálni kellett őket. Ha már meglátták a kutyát visítottak. :-)
Kutyus is van a háznál, Fifi. Szerencsére összehaverkodtak és együtt rohangáltak az udvarban. Sőt, Roki most már kezd zsivány lenni. "Csipkedi" a másikat, hol a lábát, hol a nyakát, aztán elfut.
A család megszerette Rokit, levett a lábáról mindenkit. Járt kézről kézre, volt kényeztetve eleget.
A nagy jövés-menésben azért kifáradt a mi kiskutyánk, mert ahogy hazaértünk kiterült a csontjával a szőnyegre. Nincs hozzászokva ennyi emberhez egyszerre. Azért jól viselkedett, nem volt gond vele. Nevelés kérdése az egész, ugye? :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése